Trans4mind
Trans4mind HU
A TRANS4MIND.COM, A VILÁG VEZETŐ INTERNETES SZEMÉLYISÉGFEJLESZTŐ PORTÁLJÁNAK PARTNERE

Julian Kalmar:

Julian Kalmar

A boldog magyar órás

Igaz, bölcs, boldogság mesék

Fordította: Riszt Orsolya

Hangoskönyvként itt hallgathatod meg:

Csendesen üldögélve

El tudod képzelni, hogy bármi történik, boldogan élsz? Harmincnyolc évvel ezelőtt kezdte nekem tanítani egy nagy kézműves mester, hogyan kell ezt csinálni. Hihetetlen, hogy 36 évembe telt, hogy igazán értékelni tudjam hatalmas ajándékát.

2002-ben egy hátsérülés arra kárhoztatott, hogy napi 22 órát ágyban töltsek. Elvesztettem a vállalkozásomat, a 6-számjegyű jövedelmemet és azt a képességemet, hogy képes vagyok szabadon mozogni. Amikor egy barátom megkérdezte tőlem, hogy tudok mégis ilyen boldog lenni, hirtelen világossá váltak a mester értékes tanításai: Sohasem jutott eszembe, hogy boldogtalan legyek!

A mester, egy óvilági magyar órás, akkor kezdte a tanításomat, amikor négy éves voltam. Az a nagy megtiszteltetés ért, hogy mellette ülhettem, amig ő karórákat és más órákat javított.

Az első boldogság óra abból állt, hogy nyugodtan üljek és ne zavarjam meg őt a finom javítások közben.

Bámulatosan sikerült, szinte minden erőfeszítés nélkül, mert mialatt a mester dolgozott valami varázslatos dolog történt. Nagy szeretet és béke töltötte be a műhelyt, és belezuhantam az őt körülvevő mély csöndbe.

Amint a munkájára összpontosítottam, a külső csend hamarosan a belső nyugalmamban tükröződött. Minden szerencsétlenség, stressz és boldogtalanság érzés eltűnt.

A mester megtanított arra, hogy ha a feladatodra figyelsz, a negatív érzelmek semmivé lesznek. A negativitás akkor gyarapszik, amikor arra összpontosítasz, hogy mi a baj. A feladatokra koncentrálás lecsendesíti a gondolataidat és ezzel szertefoszlanak a rossz érzések.

A figyelem összpontosítás a munka minőségét is javítja, a jól sikerült munka elégedetté tesz és végül mély örömet ad.

Szembenézni az ismeretlennel

Az évek során láttam, ahogy az idős magyar mester majdnem minden elképzelhető fajta órát javított. Mindig csodáltam azt a rejtélyes képességét, hogy tudja újra összerakni a szerkezeteket.

Hát egy nap így szóltam: “Tudod, évek óta nézlek, hogy javítod az órákat. Óvatosan szétszeded, megtisztítod és a végén újra összerakod őket. Honnan tudod, hogy hova való az a sok alkatrész?”

Habozás nélkül, fanyar mosollyal azt mondta: “Nem mindig tudom!”

Egy pillanatra megnémultam, aztán harsogva nevettem. Viccel, vagy mi, gondoltam.

Mikor abbahagytuk a nevetést, azt mondta: “Ha bármikor olyanba fogsz, amit még nem csináltál, ne ess pánikba. Meg tudod csinálni. Nézd meg nagyon figyelmesen. Készíts jegyzeteket. Rajzolj képeket. Lassan szedd szét. Ne siess. Alaposan figyeld meg, hogy illenek össze a darabok.

Ha nem tudod, hogy csinálj meg valamit, ez veszélyeztetheti az önbecsülésedet, a magabiztosságodat és a hitelességedet.

Ha beismered, hogy nem tudod (de majd kitalálod), intelligenciára és szavahihetőségre vall. Nem kell megfelelned a magad kialakította illúziónak, így jobban tudsz figyelni a feladat megoldására.

Ha minden lehetséges eszközt felhasználsz, beleértve az időt és mások tudását, megtalálod a megoldásokat és közben sokat tanulsz.

Az ismeretlen dolgok örömteli intellektuális kihívások forrásaivá válnak. Az egód meghátrál és te büszke leszel az új ismereteidre. Igazi magabiztosságot és önbecsülést fejlesztesz ki magadban.

Egy dologra koncentrálás

Az órákban sok csavar, fogaskerék, kő és rugó van. Ezeknek a kis szerkezeteknek a bonyolultságával ellentétben az idős magyar órás mélységesen egyszerűen dolgozott.

Minden egyes alkatrészre, amihez hozzányúlt, úgy odafigyelt, mintha az lenne a legszentebb dolog az egész világon. Számára abban a pillanatban semmi más nem létezett. Felvett egy darabot, óvatosan a helyére tette és gondosan rögzítette. Nem sietett.

Amint a darab a helyére került, volt egy alig észrevehető szünet, amig a mester megállt, hogy megcsodálja, milyen tökéletesen sikerült. Csak ezután fordította a figyelmét a következő darabra, ismét egész valóját annak szentelve.

Az, hogy teljesen oda tudott figyelni egyik kis alkatrészre a másik után, csodás nyugalmat teremtett a műhelyében. Ez egy bennsőséges kapcsolat volt: A mester lelke és minden egyes rész lelke elválaszthatatlanul és mindörökre összefonódtak. Ez egy kozmikus tánc volt.

A legtöbben ész nélkül rohanunk egyik helyről a másikra, megpróbálunk három dolgot csinálni egyszerre, és ritkán figyelünk oda teljesen valamire. Nem tiszteljük megfelelően a szerszámainkat, a vagyontárgyainkat, az időt, vagy más embereket. Rohanásunk állandó feszültségben tart minket.

Ahhoz, hogy elérjük a mester mélységes békességét és a jóllétét az szükséges, hogy egyszerre egy dolgot csináljunk. Ha azt választjuk, hogy tisztelünk minden dolgot, személyt, helyet és időt, gazdag lelki életet élhetünk még olyan tevékenységek közben is, amit valaha kellemetlen feladatnak tekintettünk.

Nézőpont váltás

Óra javítás közben a mester különösen óvatos volt. Mégis, nagy ritkán egy pici alkatrész kiugrott a csipeszéből és leesett a padlóra.

A fa padló egyenetlenségei kiválóan álcázták a kis alkatrészeket, így néha fél órába is beletelt, mire megtaláltunk egyet. Lassította a keresést az a nagyon is valós veszély, hogy ha rálépünk, megsérülhet az alkatrész.

Nekem, a kisgyereknek nem volt szabad megmozdulnom, amíg meg nem láttuk az alkatrészt. Később, amikor már egyértelmű volt, hogy tudok vigyázni, a mester mutatott nekem egy új módszert a keresésre.

Miután a tekintetével átvizsgált egy területet, amely elég nagy volt a testemhez képest, a mester azt mondta, hogy feküdjek le. Ezután egyik szememmel pásztázva a padlót (a másik szemem csukva volt), a kóborló darab azonnal láthatóvá vált! Ebből az új nézőpontból könnyen megtaláltam az alkatrészeket.

Így van ez az életben is, ahol sok nehézség a nem megfelelő nézőpontból adódik. Szükségtelenül megnehezítjük a dolgunkat és meghosszabbítjuk a szenvedésünket, mert nem gondolunk arra, hogy nézőpontot váltsunk.

Például, az elbocsátás azt jelenti, hogy értéktelen vagy? Vagy szívesen és hamarabb lépsz előre egy jobb állásba? Dühít, ha jól bevered a lábujjadat? Vagy lehet, hogy jól jön ahhoz, hogy tudatosabb legyél és ez segítsen egész életeden át? Az tinédzser gyereked nem hajlandó együttműködésre, vagy ez egy esély arra, hogy javítsd a kapcsolattartási képességedet és megtanuld, hogy harcmodort válassz? Minden nehézség egy kapu egy boldogabb élethez, ha arra használjuk, hogy emlékeztessen: találj egy jobb nézőpontot.

Fájdalom kontra szenvedés

A boldogság órák nem csak a műhelyben folytak. Egyszer, amikor egy áruházba mentünk, egy három lábú kutya sántikálva próbálta tartani az iramot két másik kutyával. Hat éves voltam és nagyon megsajnáltam azt a szegény kutyát. Mikor a mester megkérdezte, mi a gond, elmondtam neki. Azt mondta: “Ó, ne aggódj miatta, hiszen tökéletesen boldog. Nem látod, hogy csóválja a farkát és mosolyog?”

“Igen”, mondtam, “de hiányzik az egyik lába. Annyira sajnálom.” “Julian, lehet, hogy azt a kutyát elütötte egy autó és borzalmas fájdalmai voltak. Egy állatorvos amputálta a lábát, hogy megmentse az életét.” mondta a mester.
Gombóc volt a torkomban és a szemem megtelt könnyel.

“Julian, ha az a kutya sajnálná magát, valahova elbújna és lógna a farka. Nézz rá. Játszik a barátaival, farka a levegőben, szaglászik és vizsgálódik. Túl elfoglalt ahhoz, hogy a hiányzó lábával törődjön.”

“Az emberek hónapokig lézengenek, ha egyik lábukat elveszítik. Állandóan arra gondolnak, hogy mit nem tudnak csinálni. Többet ‘szenvednek’ amiatt, hogy egyfolytában azon jár az agyuk.”

“Az a kutya okosabb, mint sok ember. Azt csinálja, amit mindig is csinált és lehet, hogy egyáltalán nem is gondol a lábára.”

“A fájdalmat nem mindig tudjuk elkerülni, de a szenvedés választás kérdése. Akkor szenvedünk, amikor régi fájdalmainknál időzünk. Tehát mindig igyekezz olyan lenni, mint az a kutya: koncentrálj arra, amit csinálni akarsz és csináld.”

A jövőd a kezedben van

Egy nap megkérdeztem a mestert, hogy miért van mindig olyan nagy nyugalom a műhelyében. Ezt tanította nekem:

"Julian, ahogy ezeknek az óráknak az összes fogaskerekükkel, köveikkel, rugóikkal és csavarjaikkal, amiket nem lehet látni kívülről, az embereknek is van egy rejtett mechanizmusuk."

"Milyen mechanizmusuk?" - kérdeztem kíváncsian.

"Sokféle. Egyikük felelős ennek a műhelynek a békéjéért. Tudod, miért kértem, hogy maradj csendben, míg dolgozom?"

Az első boldogság óra abból állt, hogy nyugodtan üljek és ne zavarjam meg őt a finom javítások közben.

"Hogy oda tudj figyelni” - mondtam egy kicsit bizonytalanul.

„Igen, de sokkal többről van szó. Ha egy adott feladat közben a gondolataidra és a kezedre koncentrálsz, az magával hozza a nyugalmat és az örömet. Ezt a természetes rejtett mechanizmust felhasználva igazi béke és öröm érzést alakítok ki ebben a műhelyben. Mindenki képes erre.”

“Ha a kezeddel dolgozol, az erősíti a képességeidbe vetett bizalmadat. Úgy érzed, erős vagy, tudod, hogyan lehet átformálni a világot. Például, ha kapok egy órát, ami elromlott, nem tudom, mit fogok találni a belsejében. Ez igencsak olyan, mint az élet. Szembesülsz egy problémával, és először nem tudod, hogyan oldd meg, így egy kicsit izgulsz. Valahányszor megoldasz egy problémát, nő az önbizalmad.”

"Idővel úgy érzed, bármit meg tudsz oldani és bármit létre tudsz hozni, amit csak akarsz az életed során. Ez az a pont, amikor az élet könnyűvé válik. Egyszerűen eldöntöd, mit akarsz és a gondolataidat és a kezedet arra koncentrálod, hogy megalkosd. Az jövőd igenis szó szerint a kezedben van.”

Intő jelek

Egy nap a kézműves mestert egy gépet nézegetve találtam, rázta a fejét. Amikor megkérdeztem, mi a baj, ezt mondta: "Jobb egy csepp olaj, mint egy rossz szerelő."

A gép csikorogva működött 2 napig, majd hirtelen megállt és kigyulladt. Néhány cent ára csapágyzsír több száz dollárnyi javítást spórolt volna meg, ha az ügyfél odafigyelt volna.

Így van ez az életben is. A világ állandóan ad nyomravezető jeleket a megoldásra. Ha nem figyelünk rájuk, nagyon szenvedünk.

Aznap a mester a jelek 3 fajtájáról mesélt: érzékszervi, érzelmi, és gyomor-szintű.

Az érzékszervi jelek az 5 érzékünkből származnak. Gyakori példák: valami másképp van, nem helyénvaló, vagy nem úgy működik, ahogy régen; valakinek az arckifejezése; furcsa szagok; szokatlan zajok; izomfájdalmak, és így tovább.

Érzelmi jelek a következők: harag, frusztráció, stressz, bűntudat, visszautasítás, félelem, aggodalom vagy bármilyen egyéb rossz érzés.

A gyomor-szintű jeleket a hasüregben érzed. Akkor érzed, amikor valamit rosszul csinálsz, megbántasz valakit, rossz döntést hozol vagy megoldatlan gondod van.

Legyenek akár finomak, akár falhoz vágóan nyilvánvalóak, ezek az élet fontosságú jelek szólnak nekünk, ha valamit rosszul csinálunk. Ha azonnal megállsz, felméred a helyzetet, fontossági sorrendet állítasz fel és lépsz, akkor követed a "csepp olaj" megközelítést: időben észreveszed a problémát, amikor még kicsi a gond. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket az élet fontosságú jeleket, nagy árat fizetünk a "rossz szerelő"-nek, hogy kihúzzon a bajból. Felesleges fájdalmat és szenvedést okozunk magunknak.

Bárcsak ne tettem volna!!

Egy nap meglehetősen idegesen mentem a mester műhelyébe. Hibáztam, sok időmbe és sok erőfeszítésembe került, hogy helyrehozzam. Bárcsak óvatosabb lettem volna. Egyfolytában azt kívántam, bárcsak ne így tettem volna.

A mester megkérdezte, tudom-e mi az a "kritikus pont", mire tudatlanságomról tettem tanubizonyságot.

"A kritikus pont," mondta, "egy olyan pillanat, amikor bármit is lépsz, nagy hatásal van a jövődre."

A tanulás, a pályaválasztás, a gyermekvállalás és a kés használata példák a kritikus pontra. Ha rosszul választasz, életed keservesebb lesz.

A kritikus pontoknak vannak bizonyos árulkodó jelei.

Néhány kritikus pontra utal maga a kategória, mint éles vagy nehéz tárgyakkal dolgozni, a dolgok nagy koncentrációja (pl. benzin, mérgek, villamos energia), valamint az élet nagy döntései (pl. karrier, házasság, gyerekek, főiskola, ház vásárlás).

Azonban a finomabb kritikus pontok gyakran fájdalmasak, mint: megfogod a kilincset és megdörzsölöd a szemed (influenzás leszel), nem mosod le a szélvédőt és elvétesz egy KRESZ táblát, vagy tovább eszed azt, aminek kissé kellemetlen szaga van.

Hajlamosabb vagy nem észrevenni a kritikus pontot, amikor fáradt, beteg, ideges vagy, vagy olyan állapotban, amikor csökken a figyelmed vagy szellemileg fáradt vagy. Ez magában foglalja azt is, hogy a kellemetlenségek teljes mértékben lekötnek és elvonják a figyelmedet.

Megfelelő táplálkozással, testmozgással, és alvással tartsd jól karban magad. Tartsd redben és békében a környezetedet. Időről időre fordítsd figyelmed a tágabb környezetedre is. És rendszeresen kérdezd meg magadtól, hogy hol a hiba.

Szenvedélyes élet

Egyik nap a mester épp újságot olvasott és igen csüggedtnek látszott, mikor rátaláltam. Megint megtörtént: egy egyetemi kollégája amint nyugdíjba ment, meghalt. A mester újra és újra ezt látta. Nyugdíjba mennek és két év múlva már nem élnek.

“Julian, nem számít, mi a foglalkozásod, amikor visszavonulsz, feltétlenül értelmes tevékenységgel töltsd ki az életed. Hat régi munkatársam meghalt, mert nem tudták, mit csináljanak magukkal és szó szerint belehaltak az unalomba.”

Azt hittem, értem, de a mester folytatta.

“Kevésbé nyilvánvaló, hogy a legtöbben minden nap meghalnak belül, mert nem azt csinálják, amit szeretnek. ‘Meg kell csinálnom ….’ ezt vagy azt, mondják, vagy ‘Nincs időm [vagy pénzem]’. Az igazság az, hogy annyira félnek a változástól, vagy sosem világos gondolatokkal tervezik az életüket. Nem választják meg, hogy mit akarnak, így az élet választ helyettük.”

“Vannak olyanok, akik jelentős változással szembesülnek – halál eset, válás vagy betegség – és a Nagyi hirtelen elmegy ejtőejnyőzni, egy igazgató otthagyja a feszültségekkel teli életstílusát hogy műbútor asztalos legyen vagy a csendes Zsuzsi néni vadvizi evezésbe kezd. Ők a szerencsések, akik időben felébrednek.”

“A kevésbé szerencsések a halálos ágyukon ébrednek fel kétségbe esve, hogy nem gyönyörködtek több naplementében, töltöttek több időt a szeretteikkel, vagy szántak heti egy órát arra, amit szerettek csinálni.”

“Mit szeretsz igazán csinálni, Julian?”

“Veled lenni, nagyapa”, - mondtam.

Átvenni a hely hangulatát

Egyik reggel a elmentem a mesterrel egy elromlott óráért. Az ügyfél háza egy nyugodt környéken volt.

Kiugrottam az autóból és egyenesen a bejárati ajtóhoz mentem. Mikor észrevettem, hogy a mester nincs mögöttem, visszanéztem. Még mindig az autó mellett állt, szeme csukva, hát visszamentem.

Mikor kinyitotta a szemét, megkérdeztem, mit csinál. Azt mondta: “Julian, voltál már olyan helyen, ahova megérkezett valaki és zavart okozott?”

“Igen”, - mondtam.

“Megfigyelted, hogy reagáltak az emberek?”

“Néhányan suttogtak valamit”, - válaszoltam.

“Azokat a zavaró embereket jobban kedvelték volna, ha először átvették volna a hely szellemét.”

“Hogy érted?” – kérdeztem.

“Emlékszel, mikor először mentünk a folyóhoz a múlt héten és csodáltad, milyen csendes és békés volt?”

“Igen, meglepett és megálltam, hogy hallgassam egy percig. Csodálatos volt.”

“Mikor hallgatsz, átveszed a hely szellemiségét. Előfordul, hogy a hely nyugalma vagy szépsége megállít, de akárhova mész, megteheted.”

“Amikor megérkezel, csak figyelj és hallgass! Nézd meg, milyen a hely! Ha zsúfolt a hely, állj félre az útból! Ha csendes a hely, légy csendben! Ha az emberek óvatosak, figyelj!”

Azzal, hogy átveszed a hely szellemiségét, tudni fogod, hogy mit csinálj, és kellő gyakorlattal megtanulod, hogy tökéletesítheted a helyet.

A történet a történet mögött

Alig voltam pár éves, amikor nagyszüleim látogatóba jöttek hozzánk. Abban az időben a szüleim házassága a szakadék szélén állt sok harccal és kiabálással megtűzdelve. Kisgyerekként láttam, ahogy veszekedtek és sírni kezdtem. Mindkettőjüket szerettem, egyikükről a másikra néztem és nem tudtam, kihez forduljak.

Mindezt látva a nagypapám könnyes szemmel a nagymamámhoz fordult és így szólt: “Édes Istenem, mi lesz ebből a szegény Julianből?”

Mikor a szüleim végül elváltak, édesanyám és én a szüleihez költöztünk. Látva, hogy hogyan éltem előtte, szerintem a nagypapám elhatározta, hogy megmutatja, hogy lehet boldogan élni a körülményektől teljesen függetlenül. Így négy és fél évesen elkezdtem figyelni a férfit és tanulni tőle, aki – mint később rájöttem – nemcsak egy kézműves mester volt az “Óvilág”-ból, hanem a boldogság mestere is.

Sajnos a mester sokkal azelőtt eltávozott, hogy elkezdtem leírni, amit tőle tanultam, míg mellette ültem és ő az órákat javította. Nem tudhatom biztosan, milyen érzései voltak, mikor a szárnya alá vett. Csak azt mondhatom, hogy a leckék igen mélyrehatóak voltak és hogy a lekötelezettje vagyok, hogy nem egyszer, hanem kétszer is megmentette az életemet: először kisgyerekként aztán a gerincsérülésem után. Mindkettő jó alkalom volt arra, hogy mérges és megkeseredett legyek, de nem tettem.

Hálás vagyok az oly sok évvel ezelőtti kisgyereknek szóló tanításokért, aki egész mássá lehetett volna, mint amilyen végül lett.

Dolomites

Kalmár Gyula, az “igazi” boldog órás mester emlékére (1909-1984).

Köszönöm, Nagyapa!

 

Julian Kalmarról

Nem úgy indultam neki az életnek, hogy világszintű boldogság missziót fogok kezdeni.
Igazándiból nem is állt szándékomban, hogy segítsek másoknak, hogy boldogabbak legyenek. Csak annyit akartam, hogy továbbra is a boldog életemet éljem. Ám mint tudod, az Univerzumnak időnként olyan tervei vannak veled, amelyekről nincs tudomásod. 2002-ben azok a tervek elkezdtek világossá válni.

Épp befejeztem egy munkát egy fontos ügyféllel és vártam egy újra, hogy kitöltsem az űrt. Sajnos az éveken át tartó ülés és nem megfelelő mozgás megtette a hatását a gerincemen. Májusra ágyhoz kötött voltam fontos idegek maradandó károsodásának kockázatával. Augusztusra, egy hónappal a gerinc műtétem után, egy sérülés miatt újabb műtétre volt szükségem.

[Az Univerzum átvette az irányítást.]

Elképzelésem sem volt, miből fogok megélni. Arról sem volt fogalmam, hogy a legdédelgetettebb kisgyerekkori élményem oly sok mindenkire lesz jelentős hatással .

Vízszintesen háton fekve azon igyekeztem, hogy kitaláljam, vajon miből élhetnék meg? Aztán mégis megfeledkeztem a gondjaimról, amikor kaptam egy levelet egy nagyon boldogtalan barátomtól és nekiálltam segíteni neki. Amikor rájöttem, hogy a 35 oldalas levelem a boldogság titkairól kétségbeejtően rövid volt ahhoz, hogy mindent beleírjak arról, hogy hogyan éljen boldogan, tudtam, hogy bajban vagyok. Sok papírra lesz szükségem.

Sejtettem, hogy a barátom boldogtalanság problémája nem volt egyedi. Sok mindenkinek segítene, ha levél helyett könyvet írnék. Így kezdődött az egész, de egy sokkal jelentősebb dolog történt.

Amint látod, kisfiúként abban a különleges helyzetben voltam, hogy egy nagy mester jelenlétében nőhettem fel, bár akkor nem fogtam fel, ki ő.

Úgy tanított, hogy csendesen odavonzott, hogy nézzem, hogy dolgozik, és ezt évekig csináltam. Amit nem tudtam, az az volt, hogy a tanítás nem arról szólt, amit csinált. Az sokkal messzebre nyúlt és mélyebb volt. [ A mesterek nagyon ravaszak tudnak lenni.]

Amit igazán tanított az az volt, hogy hogy éljek boldogan bármi történik is. Ez volt a legnagyobb ajándék, amit adhatott.

A gerinc sérülésemkor, és amig hónapokig ágyhoz voltam kötve, változatlanul boldog voltam, hát igen meglepődtem, mikor megkérdezték: “Hogy tudsz még mindig így örülni?”

Annyira bevésődtek a mester tanításai, hogy nem is tudatosult bennem, hogy van más út is. Az a bizonyos kérdés kellett hozzá, hogy rájöjjek, hogy kevesen örülnének a helyemben. Hirtelen azon kaptam magam, hogy valahogy megpróbálom szavakba önteni, amit a mester oly sok évvel azelőtt oly nyilvánvalóan természetesnek láttatott.

Miközben azon dolgoztam, hogy a mester tanításait elmagyarázzam, az Univerzum még egy meglepetést tartogatott. Majdnem 20 éve távozott, és a mester még egy nagy leckét megtanított. Ugyanúgy, mint az összes korábbi tanítása, örökre megváltoztatta a gondolkodásomat, a szívemet és az életemet.

Tudod, a mesternek nem volt könnyű élete. Háborús menekült volt jóval azelőtt, hogy megszülettem. Jól ismertem a történetét és sokszor elimételtem az évek során anélkül, hogy igazán megértettem volna a benne rejlő szenvedést. Most, annyi évvel a távozása után, a szenvedés, amit menekültként átélt lelki ajándék lett, hogy milliók életét megváltoztassa.

A mester tudta, hogy a tanítást nem lehet erőltetni: a tanítványnak késznek kell lennie. Mégis, mikor elment, még mindig túl fiatal voltam, hogy teljesen megértsem az utolsó leckét. Idő kellett hozzá.

A mester nyilvánvalóan majdnem 20 évig csendesen konspirált az Univerzummal hogy eljuttassa ezt a bizonyos tanítást hozzám. A gerinc sérülésem végül felkészített arra, hogy figyeljek.

Már hetek óta írtam a boldogságról, mikor egyik éjjel észleltem, hogy túl fáradt vagyok ahhoz, hogy folytassam. Elhatároztam, hogy tévét nézek és találtam egy dokumentum filmet, amely már a felénél tartott. Az afganisztáni egy millió háborús menekült borzalmas életkörülményeiről szólt.

Szörnyű volt. Emberek 15. napja nem ettek. Semmilyük nem volt, ami a nap ellen védte volna őket, csak a ruhájuk a hátukon. Néhányuknak olyan komoly szem fertőzése volt, hogy teljesen feldagadt és eltorzult az arcuk. Nyilvánvaló volt, hogy pár csepp antibiotikum nélkül megvakulnak.

Egy nagy családot megkértek, mutassák meg az ennivalójukat. Erre az idős matróna óvatosan kicsomagolt valamit egy kis zsebkendőből. Egy kanálnyi tealevél volt minden élelmiszerük.

A dokumentumfilm azzal folytatódott, hogy mutattak egy körülbelül 8 tagú családot, amelynek egy vekni kenyere volt mindannyiukra. Ez az értékes vekni volt az első étkezésük 2 napja. Egy öreg eltörte a kenyeret, a puha belső részét a gyerekeknek adta, míg a kemény héját a felnőttek kapták.

Hirtelen mintha kívülről táttam volna magam. Láttam magamat a saját kényelmes nappalimban egyenesen belenézve egy család szemébe, akik 60 éve a saját nagyszüleim is lehettek volna.

Végül teljesen megértettem azt a történetet, amit egész életemben ismételgettem. Azért éltem, mert a nagyszüleim idegenektől név nélkül kedvességet kaptak ajándékba.

Abban a pillanatban megértettem, hogy a küldetésem, hogy segítsek egy barátomnak és aztán a könyv olvasóinak arra szolgált, hogy az egész világon háborús menekülteket segítsek. Azt a ritka lehetőséget kaptam, hogy kamatostul visszafizethessem a névtelen kedvességeket. Az írásaimból befolyó összeg egy része háborús menekülteket segít.

Nos, míg háton feküdtem az ágyban, felvettem a mester első boldogság titkait a “Boldogság: A legnagyobb ajándék” című CD gyűjtemény kiadásához.

Ahogy ez a mesterrel is volt, ezeket a titkokat abban a szellemben kapod, hogy mindenkinek a javát kell szolgálniuk, akiket érint ez a projekt. Tehát remélem, hogy ennek a szellemében folytatod a mester tanításait távollétében. Kérlek oszd meg ezeket az ajándékokat a családoddal és barátaiddal a mester kedves és szelíd szellemében.

---

Julian Kalmar egy ötletbörze tagja, melynek célja a boldogság terjesztése az egész világon. Ő a "10 millió kattintás a békéért ™" alapítója is; ezt a szervezetet azért hozta létre, hogy azt tanítsa, hogy találhatjuk meg a személyes békénket (mint hosszú távon a nemzetközi béke megfelelő alapját), és hogy pénzügyi alapot teremtsen háborús menekülteknek.
További boldogság tanításait lásd itt: www.thehappinessformula.com


Copyright 2006 Julian Kalmar. Minden jog fenntartva.
www.thehappinessformula.com

Hungarian Translation © Riszt Orsolya 2010


Vissza

Tovább...

Főoldal

Könnyebb lenne megérteni és végigcsinálni segítséggel? Jól jönne magyarázat, az, hogy valaki rendszeresen foglalkozzon veled, segítsen megtanulni, hogyan tudsz koncentrálni? Coachingot ajánlok Skype-on: itt kérj időpontot.